A rankweili gyár 1986 és 1988 közötti jelentős kibővítése valóságos technikai bravúr volt: az építkezés ugyanis valamennyi gyártósor teljes kapacitással történő további működése mellett zajlott. Így itt a rendelkezésre álló helyet már az utolsó négyzetméterig a lehető legteljesebb mértékben kihasználták.
Az 1990-es évek elején a Red Bull évről évre nagyobb értékesítési forgalommal szárnyalt. Az energiaitallal kapcsolatos egyre ambiciózusabb tervek hamarosan meghaladták a Rankweilben rendelkezésre álló kapacitást. A vezetők számára világos volt, hogy sürgősen szükségük van egy második telephelyre. Már meg is vásároltak egy megfelelő, a főút mellett fekvő területet mindössze néhány kilométerre, Brederisben.
Roman Rauch így idézi fel az eseményeket: „1994 nyarán egy ismerőstől hallottuk, hogy Nüzidersben a régi Egger farostlemezgyár megszerezhető lenne.“ Saját vasúti összeköttetéssel rendelkezett és távol volt minden lakóövezettől, így a terveknek tökéletesen megfelelt. „Franz és én beültünk az autóba, és elmentünk a Tirolban lévő St. Johannba a tulajdonoscsaládhoz. Több érdeklődő is volt rajtunk kívül. Erősen alkudoztunk, de végül megvettük.“
Ahol korábban farostlemezeket gyártottak és kémények füstöltek, a Rauch 1994-ben a világ egyik legmodernebb palackozóüzemét építette meg.