Amilyen remekül fejlődött a gyümölcsfeldolgozó üzem az almalének köszönhetően, annyira rosszul alakultak a dolgok ekkoriban a „Rauch Fivérek” hímzőüzem számára. A teljes ágazat a gazdasági válságtól szenvedett. Ezért Eduard, akinek valójában a hímzőüzemet kellett volna átvennie, egyre inkább a gyümölcsfeldolgozó mellett kötelezte el magát – ott pedig volt munka bőven. A „Rauch Fivérek” hímzőüzemet végül felszámolták, a gépeket pedig leszerelték.
Egy csapatként együtt dolgozva a két fivér komoly vállalkozói vénáról tett tanúbizonyságot. Franz Josef felismerte ezt és megváltoztatta eredeti elképzelését: a gyümölcsfeldolgozót a két fiának közösen adta át. A fivérek egy 1933.02.15-én kelt szerződéssel vették meg az üzemet 166.000 schillingért. Ez akkoriban nagyon sok pénz volt: 1930-ban Ausztriában az átlagos havi fizetés 310 schilling Volt.