Almalé: az első trend termék

Az 1920-as évek közepétől az almalé már Voralbergben is nagy téma volt. Gyümölcstermelő egyesületek és a "Volkswohl" országos egyesület sok községben rendeztek tanfolyamokat az új eljárásokról. Az erjesztetlen gyümölcslé új értékesítési esélyeket jelentett a gyümölcstermelő gazdáknak, és eszköz volt a széles körben elterjedt alkoholizmus elleni harcban is.

A Rauch család is hamarosan gyártott almalevet a szokásos melegeljárással: speciálisan előkészített fahordókba töltötték a forró gyümölcslevet, és a téli időszakban adták el. Franz Josef és a fiai azonban nem voltak elégedettek az így keletkezett almalé minőségével, mivel a hő ártott a gyümölcslé zamatának.

Ennél jobb módszert fedeztek fel az 1930-as évek elején Svájcban. A Böhi-eljárás a szűrt gyümölcslevet szénsavas eljárással és nyomás alatt álló tartályban tárolva eltarthatóvá tette úgy, hogy a lé közben minden jó tulajdonságát megőrizte. Ez ugyan valamennyi akkori eljárásnál drágább volt, de ez volt a kulcs a legjobb minőségű gyümölcsléhez. És ami még ennél is több: Ausztriában szinte teljesen ismeretlen volt az eljárás. A Rauch cég 1933-ban szerelte fel Ausztria első Böhi-berendezését öt darab 5.000 liter kapacitású nyomás alatt álló tartállyal. A csatos üvegekbe töltött, csillogóan tiszta Rauch almalé az elkövetkező években Voralbergben és Tirolban slágertermék lett.