1920-ban a voralbergi gyümölcstermelő gazdák almával és körtével színültig telt taligákat toltak a vidék gyümölcsfeldolgozó üzemeibe. Nagyon jó évük volt. A Rauch üzem Rankweilben szintén teljes kihasználtsággal működött. Mindenki kivette a munkából a részét, Ernst és Eduard mellett a fiatalabb fiútestvérek, Josef és Pirmin is.
Franz Josef és fiai ebben az évben színültig telt hordóknak örülhettek, a pincében majdnem 20.000 litert tároltak el. A gyümölcslevet saját nevük alatt értékesítették. Ez vonzóbbnak tűnt a számukra, mint a bérpréselés a gyümölcstermelő gazdák számára. Ezért 1926-ban tíz, téglával kibélelt betonciszternát építettek 150.000 liter gyümölcslé tárolására. Végtére is a növekedés volt a cél.
Már akkor nevet csináltak maguknak a reklámmal. Franz Josef 1926-ban 150.000 literes tárolókapacitásba fektetett a kereslet biztos kielégítése érdekében.