Annak idején a Rauch üzemben hetente kétszer volt palackozás, alkalmanként kb. 10.000 liter mennyiségben. Egy nappal korábban a 14 éves Erich Rauch kerékpárral száguldott végig a rankweili falun, hogy megszervezze hozzá a csapatot. Sok háziasszony szívesen vett részt a munkában, hogy ezzel egészítse ki a háztartás jövedelmét.
Reggel 7-kor kezdődött: a hat vagy hét asszony elfoglalta a helyét a kis palackozó csarnokban. Először az üres csatos üvegeket kellett ellenőrizni – kicsit meg kellett szagolni, hogy előtte nem tartottak-e bennük benzint vagy savat. Majd lúgos fürdőbe kellett helyezni az üvegeket. Ezt követően - kézzel - a mosó- és kefegépbe kellett helyezni. Ez kényes művelet volt, mert a gép nagyon gyorsan mozgott. Ezután jött az öblítés. Az üveget fény felé kellett tartani, megnézni, hogy nincs-e megrepedve? Majd ezt követően a 2,5 méter magas töltő automatába kellett tenni. A megtöltött üvegeket egy asztalon helyezték el. A csatot lezárták, és az üvegeket egy kiskocsira gyűjtötték. Egy jó órára a pasztőröző berendezésbe kellett őket tolni. Ezt követte a címkék felragasztása. Végül faládákba kellett az üvegeket pakolni. Minden mozdulatot 10.000-szer meg kellett megismételni ahhoz, hogy estére több mint 800 láda álljon a rámpán, készen arra, hogy elszállítsák őket Voralbergbe és Tirolba a vendégfogadókba és a kereskedőkhöz.
1954-ben Rankweil nagy területét gyümölcsöskertek uralták.