Persze, hogy tudunk fémdobozosat!

„Tudtok fémdobozosat is?” Ez volt a legfontosabb kérdés, amit Roman Rauch 1976-ban a szaúd-arábiai látogatása alkalmával kapott. Japán gyümölcslégyártók röviddel azelőtt vezették be ezt az új, praktikus csomagolást, a dobozos gyümölcslé pedig kiválóan eladhatónak bizonyult. A Rauch válasza ez volt: „Persze!”

"Csak egy bökkenő volt," emlékszik vissza Erich Rauch. „Annak idején minden palackozóüzem fémdobozokat akart. Ennek megfelelően hosszú várólisták voltak a gyártóknál.” Így hát a technikusok nekiálltak keresni egy használt berendezést. Találtak is egyet egy bajor sörfőzdében.

„Ők az új berendezésüket várták. Amint az megérkezett, mi megkaptuk a régit. Óránként 3.000 dobozt tudott gyártani.“ Mikor végre eljött az ideje, Erich Rauch és Albert Sonderegger együtt felült egy teherautóra és személyesen hozta el a berendezést. „Szétszedve az egész elfért két raklapon”. A berendezést valahogy rászerelték egy meglévő töltősorra. Bár ez megoldás gyakran adott munkát a karbantartó technikusoknak, a célt elérték: a Rauch is tudott fémdobozokat tölteni.

Az új csomagolás az arab országokban gyors sikert ért el. Ezért a Rauch mindössze egy évvel később már a következő, korszerű fémdobozos töltősorát helyezte üzembe – ez már óránként 10.000 dobozt tudott gyártani. Összehasonlításként: a mai berendezéseinken óránként 120.000 doboz gördül le a szalagokról.

A Rauch gyümölcslevek a mai napig bestseller termékek Észak-Afrikában és Arábiában. Ennek megfelelően népszerűek a termékkalózok körében is: az összes itt látható doboz hamisítvány. A Rauch majdhogynem a gyümölcslevek Rolex órájának nevezhető.