A Rauch Ausztriában megelőzte versenytársait. A rankweili sűrítmények egyre több vevőre találtak, még Amerikába is adtak el belőlük. Sok beruházással kibővítették a gyártókapacitást, és elmondható, hogy a dolgok igazán jól alakultak a vállalat számára. Csak egy dolog árnyékolta be a fiatal vezetők örömét: a gyümölcsleveiket nem tudták Európa nagy országaiban és Svájcban értékesíteni, mert ott a mezőgazdasági termékekre importtilalom vagy magas vámok voltak érvényben. Megfogalmazódott a kérdés, hogy hogyan történjen így a további növekedés?
„Egy baráti svájci cég éppen akkor kezdett gyümölcsleveket szállítani Szaúd-Arábiába. Forró éghajlat, alkoholtilalom és az olajból származó gazdagság, ez igazán érdekes piacnak tűnt”, emlékszik vissza Roman Rauch. Levelet írt az osztrák külkereskedelmi attasénak Rijádba, hogy felvehesse a kapcsolatot lehetséges helyi kereskedelmi partnerekkel. Hamarosan egy arab bélyegekkel ellátott boríték feküdt az íróasztalán, benne a potenciális jelöltek listája. „Így találtam rá a Batawil cégre. Én meglátogattam őket, ők meglátogattak minket. Gyorsan megállapodtunk. Nem sokkal ezután mi voltunk az elsők, akik almalevet szállítottak Szaúd-Arábiába.” 1971-től kezdve a sivatagi ország vendégei egy új itallal találkozhattak a jobb szállodák itallapjain, a „szaúdi pezsgővel". Ez nem volt más, mint egy jó adag Rauch almalé Perrier ásványvízzel keverve, almaszeletekkel és mentával díszítve.