Az első osztályú gyártási technológiának köszönhetően a Rauch ezekben az években egy érdekes üzletágat épített fel – a sűrítmény finomítást. Megvették például Magyarországon a helyben készített almasűrítményt, Rankweilben pedig szép fényesre finomították, és skandináv partnereknek értékesítették. Az akkori, sok határral szabdalt Európában az ilyen ügyletekre különleges vámeljárások volt érvényben, aminek megvoltak a buktatói.
Egy nap a vámügyi nyomozó hatóság jelentkezett a Rauchnál. Egy versenytárs által beadott panasz alapján azzal gyanúsították a vállalatot, hogy a Rauch a sűrítmények finomításánál túl sok veszteséget számol el. A hatóság eljárást indított, ami sok éven át húzódott. Roman Rauch így emlékszik vissza: „Az üzemben hatósági felügyelet mellett próbafeldolgozásokat folytattunk. Ezek világosan kimutatták, hogy minden rendben van. A bíróság felmentett bennünket.” Ez azonban nem tetszett a hatóságnak: következett a másodfok, aminek keretében kisebb formai hibák miatt pénzbírságot szabtak ki a cégre. „Az összeg jelentéktelen volt, de ez meg nekünk nem tetszett. Ezért fellebbeztünk.”
A legmagasabb szintű bírósági tárgyalás nekik adott igazat, és a vád végre lekerült a napirendről.