Aki gyümölcslégyártóként növekedni akar, annak állandóan bővítenie kell a beszállítói hálózatát és ápolni ezeket a kapcsolatokat. Erről a cégvezetés legfiatalabb tagja, Roman Rauch gondoskodott. Akárcsak ma, akkor is jelentős termőhelyek voltak Kelet-Európa országaiban. Azonban abban az időben ezek a "keleti blokkhoz" tartoztak.
„Szinte senki sem ivott ezekben az országokban gyümölcslevet, nem volt ipar. Ezért ezek az országok szívesen adták el a gyümölcsöt nyugatra. A partnereink állami export cégek voltak”, emlékszik vissza Roman Rauch. Aki jó minőségű gyümölcsöt akart vásárolni, annak helyben kellett ellenőriznie az árut. Aki pedig jó feltételeket akart kapni, annak ápolnia kellett a személyes kapcsolatokat is.
A Rauch mindkettőre nagy hangsúlyt fektetett, ezért Roman Rauch évente többször utazott a vasfüggönyön túlra, és meglátogatta a szállítóit, például Romániában. Az ország híres volt az olyan erdei gyümölcsökről, mint a málna vagy az áfonya. „Az ottani céget "Frukt Export"-nak hívták. A cég két képviselője eljött értem Bukarestbe a repülőtérre, aztán meglehetősen rozoga autókban göröngyös utakon órák hosszat utaztunk faluról falura. Minden faluban volt egy kis hűtőház, ott mutatták be a termést. Aztán a helyi vendéglőben kiadós étkezés után és sok pálinka kíséretében tárgyaltunk.”
Kelet-Európa sok országa ma is büszke kiváló gyümölcseire. Erről tanúskodik többek között a sok gyümölcsmotívumos bélyegsorozat. Ezek a bélyegek díszítették 1966-tól kezdve a Romániából érkező leveleket.