Alma, narancs, feketeribizli ... az iroda munkatársai gyakran már illat alapján tudták, hogy a gyártási csoportok éppen milyen gyümölcsöket dolgoznak fel. A csőposta-berendezés az egész házban szétvezette az aromákat. Azonban 1987 tavaszán valami furcsa illat terjengett... gumicukor? Pontosan: a Rauch ekkor a Red Bull első tételeit palackozta.
Az ezt megelőző évben érdeklődött Dietrich Mateschitz arról, hogy a Rauch 250 ml-es dobozokat és 175 ml-es üvegeket is tudna-e palackozni. Természetesen tudott. Bár sokan voltak Rankweilben, akik nem sok esélyt jósoltak ennek a sajátos italnak – hiszen ki akarna ilyen kis, energiát adó terméket ilyen húzós árért megvásárolni? Ennek ellenére úgy voltak vele, hogy a kis bérpalackozások is az üzlet részei. Arra akkor senki sem gondolt, hogy ebből az újszerű italból egyszer majd világsiker lesz.
A minőséget illetően az új ügyfél rendkívüli követelményeket támasztott, emlékszik vissza Erich Rauch: „Legyen az egy a dobozon alig látható karcolás vagy egy minimálisan ferde címke az üvegen, a Red Bull mindenért reklamált. Bár ez akkor nagyon megterhelő volt, gyorsan tanultunk. És ez bennünket is továbbfejlesztett.” Na igen, mint tudjuk: a Red Bull szárnyakat ad.