A zselatintól a membránig

A legtöbb ember bizonyos gyümölcsleveket, mint például az alma-, a feketeribizli- vagy meggyleveket, tisztán és áttetszően szereti. De frissen a présből kikerülve minden gyümölcslé természetes módon zavaros. Először meg kell „tisztítani”– azaz a parányi üledékanyagokat, növényi fehérjéket és enzimeket ki kell belőlük vonni. Ehhez korábban zselatint használtak. Az üledékanyagok nagyon jól tapadtak hozzá, így könnyen el lehetett azokat távolítani.

A zselatin azonban állati eredetű. Ez régen és ma is sok ember és kultúra számára problematikus. Ráadásul az eljárás sem volt tökéletes, mert még mindig maradtak a gyümölcslében apró üledékanyag-maradványok. Amikor a palackozó üzemben kikeverték a készterméket, enyhe üledékesedés mutatkozott a gyümölcslében.

Csak az 1980-as évek közepén került a piacra olyan szűrőrendszer, amely elég finom volt ahhoz, hogy a gyümölcsleveket mechanikus úton meg tudják tisztítani. „Azonnal meg akartuk szerezni”, emlékszik vissza Erich Rauch. 1985-ben a csapatával több héten át tesztelte három különböző gyártó rendszereit egy kísérleti berendezésen a cég pincéjében: „Több ezer liter gyümölcslevet pumpáltunk át a szűrőn. Azt vizsgáltuk, hogy mennyire pontosan működnek a rendszerek, és hogy mennyire felhasználóbarátok a mindennapokban.” 1986-ban indult el az első ultraszűrő-berendezés a rankweili gyártócsarnokban.

Ennek a korszerű technikának köszönhetően a szűrt Rauch gyümölcslevek ettől kezdve teljes mértékben mentesek voltak az állati alapanyagoktól és így megfeleltek a legmagasabb vallási és ideológiai elvárásoknak: halal, kóser és vegán.

Az almalé színére is léteznek szabványok. Ezt ilyen színmintákkal való összehasonlítással határozzák meg.

Ahhoz azonban, hogy az almalének szép fénye legyen, szűrésre van szükség. Ehhez a Rauch 1986 óta zselatin helyett korszerű szűrési technikát alkalmaz.