„Legyenek azok Irakban, Dzsibutiban vagy akár Jemenben - még veszélyes vagy nekünk távoli országokban is a lehető legkorábban, személyesen látogattuk meg az új ügyfeleket annak érdekében, hogy megértsük a piacukat és a lehető legjobb módon támogassuk őket“, meséli Heinz Dei-Michei, aki 1985 és 2001 között az exportért volt felelős. A legtöbb kereskedő csodálkozott, amikor a Rauch emberei maguk keresték fel őket. Ugyanis a legtöbb nagy gyártó visszariadt a kockázattól.
Az első kapcsolatfelvétel az élelmiszer-vásárokon vagy a külkereskedelmi irodák rendezvényein történt. „Akár félkész-, akár késztermékekkel jelent meg a Rauch egy régióban, az ilyen eseményeken hamarosan felkerestek bennünket az érdeklődők a szomszédos vidékekről. A minőségről ugyanis gyorsan terjed a hír világszerte.“ Ezek az utazások gyakran kalandosak voltak: órákig tartó utazások rozoga autókban, hepehupás utakon, csúszó-mászó szobatársakkal a szállodai szobákban, és néha még 007‑es hangulatban is: "Irakban csak mozgó autóban tárgyaltunk az ügyfelekkel - a titkosszolgálat minden mást lehallgatott volna."
Nem számít, a világon merre, a Rauch már gyakran járt arra: itt a 90-es évek végén a pakisztáni Karachi bazárban.