Bravo? Bravissimo!

A Rauchnál nagyon örültek, amikor Ausztria 1995. január 1-jén csatlakozott az EU-hoz.  Franz Rauch így nyilatkozott: „Most térül meg az, hogy a termékeinkből évtizedek alatt erős márkákat építettünk.“ Végre eltűntek a határok, és elkezdődhetett a közvetlen közelben lévő piacok meghódítása.

A Rauch már 1993-ban létrehozott egy értékesítési irodát Milánóban. A kis csapat nehéz feladattal szembesült: „Succo di mela“, vagyis almalé, ezt vásárolták Bozen és Palermo között csinos kis 0,2 literes üvegekbe töltve, és természetesen mind „fatto in Italia“ volt, azaz Olaszországban készült. Így a kis olasz Rauch csapat először 0,2 literes és 1 literes, 100%-os Happy Day gyümölcsleveket hozott forgalomba. Nagyon sovány eredménnyel.

Azután észrevették a piaci rést: egész Olaszországban hiányzott az olcsó gyümölcslé. A Rauch választékában már megvolt az ideális termék, ráadásul olasz márkanévvel: a Bravo narancslé, 2 literes kartondobozokba töltve. Ehhez az ötlethez erős partnerre találtak az Esselungában, egy észak-olaszországi jelentős kiskereskedelmi láncban. A számításuk teljes mértékben bevált, és a Rauch 7 év alatt az egyik vezető gyümölcslé-márkává vált Olaszországban is.

A Bravo tökéletesen találkozott az olasz fogyasztók ízlésével: a Bravo 2l-es nagy kiszerelésű narancslé hozta meg a Rauchnak az áttörést - az első években ráadásul német fajtamegnevezések mellett.