Évről évre egyre több ember vásárolt gyümölcsleveket a Rauchtól. A gyorsan növekvő kereslet kielégítése érdekében az 1980-as évek végén az alábbi egyszerű mottó volt a Rauchnál érvényben: annyi gyümölcsöt vásárolunk, amennyit csak lehet. De ősszel, a szüret idején előfordult, hogy több alma érkezett, mint amennyit a dolgozók préselni tudtak, ami naponta 500 tonnát jelentett. Az eredmény: a Rankweil és a 9 km-re fekvő Götzis közötti összes nyílt vasúti pályán érett almával színültig töltött vagonok álltak.
Ez csak 1993-ban változott meg, amikor a Rauch megkezdte a budapesti almafeldolgozást. De időről-időre ott is torlódások alakultak ki. 1998-ban, amikor az almával megrakott teherautók már a magyarországi üzem körüli utak elzárásával fenyegettek, a kollégák egy gyakorlatias megoldást találtak: gyorsan kibéreltek egy közeli szabadtéri mozit, hogy az almát szállító teherautók ott parkolhassanak.
A rankweili csapatok naponta 500 tonna almát préseltek. Ősszel néha ennél is több érkezett.