Targoncások akadályokkal nehezített váltófutása

A gyárakat a lehető legoptimálisabban kell működtetni, a Rauch erre az 1960-as évek eleje óta különös figyelmet fordított. Az üzemek elkötelezett dolgozóinak köszönhetően ez még akkor is sikerül, amikor a Rauch egy telephelyét bővíti vagy felújítja. Így volt ez például az új nüzidersi üzem esetében is.

1995 nyarán dr. Roland Concin vezetésével a gyárcsarnokban, a mellette lévő raktárban és átfogóan az egész helyszínen még mindig javában folyt az építkezés. De a csarnok első harmadában, egy hatalmas porvédő függönnyel elválasztva ekkor már két gyártósoron óránként 120.000 letöltött fémdoboz hagyta el a szalagot. Ez főként a targoncavezetők ügyességének és kitartásának volt köszönhető. Ők ugyanis a gyár és a raktár között hónapokon át akadályokkal nehezített „váltófutást” folytattak:

Az 1-es számú targoncás az elkészült dobozokkal teli raklapokat a gyártócsarnok rámpájára hordta. Ott, az épületek közötti, 40 cm-rel mélyebben lévő kavicsos úton a 2-es targoncás vette át a feladatot, tovább gurult velük néhány métert, majd a raklapokat egy 2 méter mély és közel 3 méter széles betonkád szélére helyezte. A 3-as számú targoncavezető a lenti gödörben várt kiengedett villákkal, átvette a raklapokat, és a szűk helyen végrehajtott 180 fokos fordulat után letette az árut a raktár szélénél. Onnan vitte azután a 4-es számú targoncás azokat a megfelelő helyre. Igazán lenyűgöző teljesítmény volt! Egyébként mivel a teherautó rámpa a gyártócsarnokban volt, az áru teherautóra rakodásához ugyanezt az utat kellett megtenniük a raklapoknak, csak az ellenkező irányban.

Már 1995 nyarán, mindössze néhány hónappal az átvétel után, a Rauch már töltötte is a dobozokat az új nüzidersi üzemben. Ez nem lett volna lehetséges a targoncavezetők fáradhatatlan erőfeszítései nélkül.