Csőd?

„Ezek visszavonják a hitelünket!” Erről kellett Franz Rauchnak 1966 tavaszán beszámolnia a cégvezetés egyik ülésén. Trudi, Erich és Roman egy ideig szóhoz sem tudtak jutni. A Rauch család az 1962-ben beharangozott növekedési pályát nagyrészt a két helyi banktól felvett hitel segítségével finanszírozta, mely egy középtávú, több tízmillió schilling  összegű tartozást jelentett. A forgalom nagyszerűen nőtt, de az eredmények még szerények voltak. A bankok ugyan ismerték a fiatal vezetői csapat ambiciózus terveit, de már nem bíztak a sikerükben. A hitel megvonása csőddel fenyegette a vállalkozást.

Franz Rauch így emlékszik vissza élete legkeményebb napjaira: „Egy ismerősön keresztül sikerült időpontot kapnom egy megbeszélésre a bécsi Creditanstalt igazgatótanácsának tagjával, Heinrich Treichllel.” Vasárnap este a „Wiener Walzer” nevű vonat 6 személyes hálókocsijában foglalt helyet, hogy a fővárosba utazzon. Hétfő reggel 30 percben ismertette a Rauch stratégiáját a megbeszélésen. „Treichl bólintott, és azt mondta, hogy két óra múlva jöjjek vissza. Egy kávézóban vártam. Aztán a kezembe nyomott két csekket és egy levelet a bankjaink számára, amiben a Creditanstalt a hiteleink átvállalásáról nyilatkozott.” Hétfő délután Franz Rauch ismét vonaton ült, ezúttal hazafelé.

„A helyi bankok nem számítottak rá, hogy Ausztria legnagyobb bankja megbízik majd bennünk”, emlékszik vissza Franz Rauch. A négy fiatal Rauch az új megállapodással a tulajdonuk minden egyes négyzetméterét elzálogosította a Creditanstalt felé. „Mind hittünk a koncepciónkban, és ezért nem esett nehezünkre a jelzálogszerződés aláírása”, emlékszik vissza Trudi Ludescher.

A legendás éjszakai vonat, a „Wiener Walzer” egyik 6 személyes hálókocsijában utazott Franz Rauch a Creditanstalt igazgatósági tagjával folytatandó megbeszélésre. Ausztria legnagyobb bankja megmentette a vállalkozást