A kisbolttól a szupermarketig

Az 1950-es évekig az emberek a sarki boltban vásároltak élelmiszert. Ez általában egy olyan kis üzlet volt, amelynek pultja mögött a mindennapi árucikkek áttekinthető kínálata sorakozott a polcokon. A vevők a fehér munkaköpenyes, barátságos kiszolgálónál adhatták le a rendelésüket, miközben elcsevegtek a legfrissebb pletykákról. Ez nagyon kedves dolog volt, ugyanakkor azonban nagyon kényelmetlen is.

Az élelmiszerkereskedelem egyszerűsítésének ötlete az 50-es évek közepétől már Ausztriában is kezdett teret nyerni. Az előrelátó kereskedők beszálltak az új kiskereskedelmi láncok létrehozásába. Ezeket a központi beszerzés, valamint az egyszerűbb szállítási és tárolási megoldások (pl. görgős tárolók) jellemezték. Meg persze az önkiszolgáló vásárlás. Ezeket az új szervezeteket ADEG-nek, Sparnak és Billának hívták. Persze számos szállító és jónéhány kereskedő elzárkózott a trendtől, védve saját pozíciójukat. A Rauch család azonban lehetőséget látott az üzletláncokban.

„Édesapám reggeli közben olvasott erről az újságban. A három Drexel fivér a dornbirni lisztkereskedésből 1957 novemberében 70 kiskereskedővel megalapította Voralbergben a SPAR-üzletláncot”, emlékszik vissza Franz Rauch. Néhány héttel később Eduard Rauch Dornbirnbe utazott 17 éves fiával. A lisztkereskedés kis irodájában találkoztak Luis Drexellel és megállapodtak az együttműködésben.
Az ötlet bevált. Az új kereskedelmi láncok gyorsan növekedtek, és velük együtt nőtt a Rauch is Ausztriában.

Az új üzletformák forradalmasítják az élelmiszerkereskedelmet: önkiszolgálás az üzletben és központi beszerzés az egyedi beszállítók helyett.